Ízelítő a történetből:
Sohasem tűnődtem el azon milyen lehet a halál – bár nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy jobb lenne mindennek véget vetni. Már nincsen senki és semmi ezen a világon, ami képes lenne egyetlen, aprócska kis mosolyt csalni az arcomra. Minden, mi egykoron olyan fontos volt elveszítette a jelentőségét. Ám, ha el is játszottam az öngyilkosság gondolatával túl gyávának bizonyultam tettekkel is bebiztosítani magamnak a véget. Bárcsak én is meghaltam volna! Ha akkor a szemeim nem nyílnak ki többé és nem látják meg, eme borzalmakkal teli világot, mely maga a Sötétség, nem kellene ennyi szenvedésen keresztül mennem. Folyamatosan úgy érzem, hogy a sötétben tapogatózóm egy olyan kilincs után, melyhez ajtó nem tartozik. Nem, mintha a kijutás gondolata annyira foglalkoztatna. Már semmi sem oldozhat fel a történtek alól, mert azok réges - régen maguk alá gyömöszöltek és a friss sebek megint csak felszakadtak. A kocsi száguldozott az országúton, miközben a rádióból még egy számomra is ismert sláger töltötte be az autó aprócska, kis légterét az előadójának kellemes, mély hangjába pedig a mi ordibálásunk rondított bele. De, eme hangos dallamok ellenére is sikerült érzékelnünk az egyáltalán nem hasznunkra szolgáló fekete, kifordult, csikorgó kerekű gépjárművet, mely elől már lehetetlen volt kitérni. Ijedten néztem a szüleimre, akik az első ülésen ültek, de csak Apu pillantott hátra és féltőn mért végig. Az a tudat keserített el még inkább, hogy csak ők mentek el. Meg kellene halnom, mert akkor boldogan láthatnám viszont őket és, ha a szeretteidnek örömet okozol nemes célt, cselekedetet hajtasz végre. És, ha erre a lépésre vetemednék, újra egy család lehetnénk…
Személyes vélemény:
Első hallásra/látásra az egyik kedvenc sorozatom jutott az eszembe. Így kissé boldogan kezdtem bele az olvasásba és el kell, hogy mondjam, NEM csalódtam a történetben. Egy fantasztikusan megszerkesztett, tökéletesen megírt fejezetekkel teli bloggal találtam szembe magam. Igaz, a történet nem azokról a lányokról szól, akik a sorozatban szerepelnek, de így is nagyszerű művel találkoztam ismét. Már az első fejezet lenyűgözi az embert. Egy kedves, kis családi jelenet, ami nem más, mint a főszereplő lány - Grace Cowell - születéséről szól. A történet azonban ott kezd izgalmassá válni, amikor megjelenik egy ördögi szereplő, vagyis Grace nagynénje anyai ágon.
A negyedik fejezettől már a tini Grace mindennapját lehet olvasni. Családjáró, barátairól és szerelméről, aki egy nem várt pillanatban szakít a lánnyal.
Hogy mi lesz ezután? Grace teljesen elfelejti Nathan-t, vagy tovább is ott fog élni az emlékeiben a fiú? Hogy kerül a képbe a One Direction, illetve az Union J?
Ha elolvassátok a történetet garantálom, hogy nem tudjátok abbahagyni és a kérdésekre is megtaláljátok a válaszokat.
Drága kriszty96! Egyszerűen csodállak Téged. Nagyszerűen írsz és fogalmazol. A fejezeteidből csak úgy árad az írás iránti szereteted. Kívánom neked, hogy a jövőben teljesüljön minden álmod az írással kapcsolatba. Szeretném egyszer a kezeim között fogni a könyvedet/könyveidet.
Üdvözlettel:
Molly Schmidt
Drága Molly!
VálaszTörlésEl sem tudom mondani mit jelentett nekem ez a néhány sor! Nagyon hálás vagyok Neked, amiért megírtad nekem ezt az ajánlót! Köszönöm a jókívánságaidat, s mindent! Imádok írni már egész iskolás korom óta, mióta megtanultam kezelni a betűket és azóta nagy álmom, hogy egyszer saját könyvet adhassak ki! Remélem, hogy a jövőben ez valóra is válik, s ezen blogodhoz további sok szerencsét szeretnék kívánni!
Üdvözöl:kriszty96
Kedves kriszty96!
TörlésIgazán nincs mit és én örülök, hogy olvashattam, illetve ajánlót írhattam a történetedről.
Üdv: Molly