Interjút kérte: Nita
1. Mi ösztönzött az írásra?
Livi: Erre mindig azt szoktam válaszolni, hogy én csak unalmamban kezdtem bele ebbe az egészbe. Sok blogon megfordultam a sajátom megnyitása előtt, az egyikben aktívan közreműködtem, mint béta; aztán eljött az érettségi időszakom. És lévén, én egy iszonyat lusta ember vagyok, nem volt kedvem tanulni. Helyette inkább elkezdett az SP-n kattogni az agyam, aztán gondoltam, kipróbálom magam ebben is és nyitok egy blogot. Veszítenivalóm nem volt, azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi embert érdekelni fog a történet. Azóta ők - az olvasók - ösztönöznek. :)
2. Honnan jött a Summer Paradise ötlete?
Livi: Az előző kérdésnél azt hiszem, erre is válaszoltam. Egyszer csak ott volt a fejemben, még csak gondolkodnom sem kellett rajta.
3. A fejezeteket/részeket megálmodott, vagy csak spontán kipattannak az ötletek a fejedből?
Livi: Nagyon ritkán álmodok, és akkor is általában hülyeségeket, szóval inkább az utóbbi jellemző rám. Sokszor van úgy, hogy esténként nem tudok elaludni, csak fekszek az ágyamban és bámulom a plafont. Ilyenkor szokott a legtöbb dolog eszembe jutni.
4. Mi volt az első történet a blogspoton, amit elolvastál?
Livi: Egy barátnőm Twilightos története, amit én bétáztam neki. Azóta már sajnos nem írja, de néhány éve még elég népszerű volt. Be is linkelem, hátha valaki kedvet kap hozzá: http://vittilini.blogspot.hu/
5. Szerinted mi a könnyebb: fanfictiont írni, vagy egy saját történetet?
Livi: Saját történet terén nincs tapasztalatom, de biztos nehezebb megalkotni egy saját világot, kitalálni egy rakás, különböző karaktert, igazi vagy csak az író képzeletében létező helyszíneket leírni. Fanfiction esetében ezeknek a dolgoknak a jó része adott, szerintem könnyebb így dolgozni. A lényeg, hogy amit az író kiad a kezéből, az ne legyen sablonos - akár saját történet, akár fanfic. Nem tudom, ki hogy van vele, de én a túlzottan romantikus (nyálas) irományoktól is a falra mászok, meg azoktól is, amin látszik, hogy az írója nem foglalkozott vele eleget.
6. A Double Date-tet közösen írjátok a szerkesztőtársaddal. Kinek az ötlete volt az alapsztori?
Livi: Hú, erre bevallom őszintén, nem emlékszem pontosan. A Double Date ötlete már elég régen megfogalmazódott bennünk, talán akkor, amikor Reus Dortmundba került. Szerintem Niki vetette fel, hogy kellene valamit közösen alkotni, ami Götzéről és Reusról szól. Az egész eredetileg egy Dortmundos sztorinak indult, de amikor nekikezdtünk, alig beszéltünk meg belőle valamit, aminek az lett a vége, hogy félredobtuk. Aztán idén, valamelyik vasárnap, mielőtt elindultam a koliba, mondtam Nikinek, hogy ha beérek, értekezletet tartunk a közös sztorival kapcsolatban, és kezdjen el ötletelni, míg én buszozok. Egy este alatt, az elejétől a végéig átbeszéltük, hogy mit akarunk beleírni és hogyan, és néhány nappal később bele is kezdtünk a fejezetek megírásába.
7. Személyesen, vagy a blogspoton keresztül ismered az írótársadat, Nixííh-t?
Livi: Blogspoton keresztül ismertem meg, ennek már három éve. És bármilyen furcsa is, az alatt a három év alatt egyszer sem találkoztunk személyesen. Idén lett volna rá lehetőség, de fogalmazzunk úgy, hogy közbejöttek bizonyos dolgok. :/
8. Az egyetem mellett könnyű az írással foglalkozni?
Livi: Szorgalmi időszakban végülis igen, mert akkor lusta vagyok tanulni, de zh-k és vizsgák idején inkább hanyagolom a dolgot. Egyrészt nincs rá időm, mert akkor már muszáj elővenni az előadások anyagait, másrészt nem nagyon akarom megtudni, milyen fejezetek kerülnének ki két vizsga között a kezeim közül. Biztos rémesek.
9. Mi a terveid a jövőre nézve?
Livi: Két és fél év múlva a kezemben akarom tartani a diplomámat, de a későbbieket még nem igazán tudom. Sokan javasolják, hogy menjek tovább mesterképzésre, szóval lehet, hogy megfogadom a tanácsukat. Aztán meg nem titok, hogy inkább külföldön - mondjuk Németországban - szeretnék dolgozni. Ha már a gyakorlaton annyira belejöttem, akkor a Paulaner sörgyárnál. :D
10. Ha nem nagy kérés: mesélnél magadról?
Livi: Hogyne. 1993. júniusában láttam meg a napvilágot egy miskolci kórházban, azóta is itt élek, bár az utóbbi egy év nagy részét Debrecenben töltöttem, mert oda köt az egyetem. Van két testvérem, mindketten lányok és kisebbek nálam. Élelmiszermérnöknek tanulok, de ne kérdezzétek, mit fogok csinálni, ha az leszek, mert még nem tudom. :D Sajnos kiskoromban nem álltam kint eleget az esőn, így 155 centinél nem sikerült magasabbra nőnöm, de ha ennek a jó oldalát nézzük, akkor bátran vehetek fel magassarkút, amikor csak úgy tartja kedvem. Élek-halok mindenért, ami Németország, főleg a focijukért, azon belül is főleg a Bayern Münchenért. És akinek ennyi információ nem elég rólam, az olvasgasson itt: http://welldonesunshine11.blogspot.hu/
Egy kérés:
* Küldenél egy linket a kedvenc blogodról?
Livi: A kedvenc blogom linkje: Jelenleg elég kevés blogot olvasok, és ezekből nem tudok és nem is akarok kedvencet kiemelni. :) Tudom, hogy úgysem lenne belőle sértődés a lányok részéről, de akkor sem. Viszont abban benne vagyok, hogy felsoroljam azt az ötöt, amit annyira szeretek, hogy amikor van időm, kommentelek is a részekhez:
Bónusz kérdés:
~ Meglepődtél, amikor megláttad az emailt? Szerinted, ki volt az, aki megkért?
Livi: Igen, nagyon meglepődtem. Képzeld el, barátnőimmel találkoztam délután, és hazafelé, a buszmegállóban néztem meg az emailed. Leesett az állam, ahogy olvastam, az biztos. Nem tudom, ki lehetett az az elvetemült, akit én ennyire érdeklek, de ezúton is köszönöm neki. Na, meg neked is, hogy vetted a fáradtságot és összeírtad nekem ezeket a kérdéseket.
Tényleg nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Mint az emailbe is írtam, egy élmény volt olvasni a válaszaimat, mivel egy nyílt, kedves blogger íróval ismerkedhettem meg.:)
Üdvözlettel:
Molly S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése