Kritika #17

Whatever happens, we always survive

Ízelítő a történetből:

 Hangosan fújtam ki a bent tartott levegőt, miközben a stúdió ablakán keresztül kémleltem ki az esős utcára, s a beborult ég felhőire, melyek feketén takarták el a fenti kilátást. A néptelen utakon egy lélek sem járt, hiszen a villámok percenkénti cikázása minden embert visszaszáműzött otthonába. Idegesen játszottam az ásványvizes üvegem kupakjával, hol az ujjaimmal pörgettem a faborítású asztalon esetleg a tenyerembe véve tanulmányoztam már vagy századjára a kék műanyagot. Minden egyes apró rés az üvegfedőn már tisztán agyamba égette magát, akár egy bizonyos személy, aki egykoron az életet jelentette nekem, mi még most sem változott és törlődött ki hevesen dobogó szervemből. Az ember sohasem képes másokat feledni - persze, ha ezek a személyek fontosak a számukra. Jómagam csak egy ilyen lénnyel dicsekedhetek, akit kilométerek választanak el tőlem, s ezen messzeségen már nem állt szándékomban változtatni. S hogy miért? Mert buta és önfejű vagyok! Nem ragadtam meg a kellő alkalmat, mikor még csupán csak pár karnyújtásnyira volt tőlem, s most már ezen  távolság  hétszeresére növekedésével talán nincs is értelme az egésznek. S pontosan tudom azt is, hogy Ő már elfeledett mindent velem kapcsolatban és új életet kezdett. Egy új életet, melynek lapjaira nem engem írt le, egy történet, melyben a férfi főkaraktert egykori barátom személye töltötte be. Egy barát, aki a lehető legnagyobb csalódást okozta számomra azzal, hogy bár pontosan tudatában volt érzéseim mélységével mégis orvul hátba támadott, amit eljöttem hazulról megalapozni a jövőmet és felépíteni életem kockavárát. De ez a torony, mintha inkább kártyákból épül volna fel, mik pillanatok alatt kicsúsztak talpam alól és belöktek a mély, feneketlen gödrébe. Minden egyes pillanatban úgy éreztem zuhanok, s egyre lejjebb kerülök a lejtőn hiába is ragyog már, ily fényesen a csillagom az égen. Csillag.

Személyes vélemény:

 A történet két csodálatos írónő tollából/billentyűzetéből származik. Kriszty96 és Szerecsendio. Szerintem sokat számára ismerős e két név. Ha nem, akkor el kell olvasnotok, mint a közös, mint az egyéni történeteiket. Garantálom, hogy egyikőtök sem fog csalódni.
Viszont, térjünk az alapsztorira. Egy nem mindennapi fanfictiont olvashatunk. Vagyis, én eddig még nem olvastam ilyet. A főszereplők egyik nem más, mint Harry Styles. Az ő egykori szülőfalujába, Holmes Chapelbe, való visszatérésről. Mielőtt világszerte híres énekes lett, itt élt. Itt nőtt fel és itt vannak a barátai. Valamint egy nőnemű egyén, aki nem más, mint gyerekkori barátja (szerelme?), Cara Bynes.
Az első fejezet a múltban játszódik. Elég szívszorongató. Még nekem is könnyek szöktek a szemeimbe, miközben olvastam Cara vívódását. Annyira... nem is találok rá szavakat.
Hogy mi lesz ezek után? Cara együtt lesz Harryvel, vagy Will mellett marad? Ki az a Will?
A kérdésekre a választ a történetből tudhatjátok meg. Remélem, hogy ez a kis beszámoló tetszett és elolvassátok a történetet. Higgyétek el, érdemes.

Kedves kriszty96 és szerecsendio! Egy nagyszerű történetet kezdhettem el olvasni. Alig várom, hogy megtudjam, hogy alakulnak a további szálak. Minden egyes részt türelmesen várni fogok. És, ha még nem is írok véleményt, tudnotok kell, hogy a fejezetekkel mindig meg leszek elégedve. Mert látom, hogy ti tiszta szívetekkel erre a történetre koncentráltok. És egy írót - szerintem - az írás iránti szeretet teszi híressé. 

Kívánom nektek, hogy mint a közös munka során, mint az egyéni történeteikkel kapcsolatban , sikeresek legyetek. Soha se adjátok fel az álmaitokat, mert egyszer megvalósulhatnak.

Üdvözlettel:

Molly S.