 |
| Just like yesterday |
Részlet:
Farzsebemből kikapva mobilom az első rezzenés után felkaptam és szinte dalolva szóltam bele:
- Igeeeeeeen?
- Nat? Te ittál? –szólalt bele egy ismerős hang, amire elnevettem magam. Kettőnk közül pont neki nem kéne megvádolnia ivással.
- Szia Linette! Bocs, épp felújítjuk a lakást aztán szépítgetem a szobámat –csüccsentem le törökülésbe a pihe-puha ágyamra, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem tőle – Nincs kedved átjönni? Segíteni vagy valamit?
- Uhh, bocsi, ma pont nem érek rá, tudod el kéne mennem aa… -a hang elhalkult, nyilván próbálta kitalálni a kifogást a munka alól.
- És ha azt mondom, hogy nem kell dolgoznod, de kapsz anya pizzájából? –szegeztem neki a visszautasíthatatlan ajánlatot.
- Áh, lemondták, szaladok –majd lerakta a készüléket. Nevetve tértem vissza a táncolás és pakolás közé.
A történetről:
One Direction Fanfic. De gondolom, erre ti is rájöttetek. Az első gondolatom az volt, hogy Nemááár! Még egy?! meg hogy Negyvenhárom fejezet? Én ugyan nem fogom elolvasni mindet! De ahogy azt már sok hasonló blognál tapasztaltam, ez is elképesztő jóra sikeredett! Nem véletlenül van az a mondás, miszerint egy könyvet ne a borítója alapján ítélj meg!
Ellentétben az eddig olvasottjaimmal, itt a fiúk tényleg híresek. A történet középpontjában Natalie Green áll. Élete minden figyelmeztetés nélkül kereszteződik a bandával, ettől fogva egy érdekes szerelmi háromszög veszi kezdetét, tanui lehetünk, ahogy szerencsétlen lány Niall és Liam között őrlődik.
Személyes megjegyzés: Szépen fogalmazol, azzal nincs gond. Látszik, hogy sok blogot és/vagy könyvet olvastál már életedben, vagy eleve gazdag a szókincsed. Azt viszont észre vettem, hogy Natalie legtöbb válasza az hogy Valami olyasmi. Más egyáltalán nem szúrt szemet, de ha mégis, akkor nem lehetett annyira fontos, ha nem emlékszem rá. Még talán a leírásaidat kellene fejleszteni, mert nem nagyon emlékszem, hogy láttam volna olyant.
Gratulálok,
Vacak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése