Kritika #24

Álmok útján.

Részlet:

- A feladat, ha jelet adok az adott embernek a bójákon keresztül minél gyorsabban kell végigvezetni a labdát, hogy aztán egy másik jelet követően ellője a labdát a kapu felé, ez a jel egyben a következő játékos indulását is jelenti, miközben az előző játékosnak meg kell akadályozni az illetőt a lövésben. Az első ember védője én leszek.  Világos? - teszi fel a költői kérdést, amire én adom meg a választ.

- Mint a nap.

- Akkor kezdhetjük. - beállunk egymás mögé. Persze, hogy én kerülök legelőre, így engem Daniel igyekszik majd megállítani. Magabiztosan nézek a szemébe. A pályán most néma csönd uralkodik, amibe a síp hangja hasít bele. Magam elé ejtve a labdát a lehető leggyorsabban lövök ki. A játékszer szinte nem akar elszakadni a lábamtól, könnyedén vezetem a kapu felé a bóják között. Pár másodperc múlva szembe találom magam Danival. Több féle módon próbálkozik, mire csak megrázom a fejem. „Nincs esélyed.” Végül a lába között elpöccintve a labdát egy megkerülős csellel hagyom faképnél edzőmet. Egy pillanat múlva ismét megszólal a síp, így egy határozott mozdulattal juttatom a játékszert a kapuba. Nincs időm örülni, megfordulva már a védekezésre kell koncentrálnom, amit sikeresen meg is oldok, most már pihenhetek egy kicsit. Ezt az egészet még ötször csináljuk végig, aztán már csak egy edzőmeccs vár ránk. Nagy kedvvel játszok, ennek köszönhetően ma mesterhármasnál állok meg. Összesítésben 4-1 – re nyer a csapatom. 

A történetről:

Szavak helyett beszéljen inkább ez a videó, amit sajnos beágyazni nem tudok, de itt a linkje: Blogtrailer

Drága, Nomi! A trailered egyszerre árult el túl sokat és túl keveset. És most nem tudom, hogy ennek örüljek-e vagy ne.

Ha jól sejtem, a történeted 3 évados, igaz? Bevallom, nem olvastam el az egészet, hanem csak annyit, hogy megfelelően értékelhető legyen. Remélem, az is lett:)

Imádom az olyan sztorikat, amikről süt az egyediség! Kevés olyan történet van, ami nem a fantasy-ról vagy egyéb természetfelettitől szólna(Na, nem mintha az baj lenne!). Az olyan átlagos, amikkel találkozom, pedig One Direction-ös. Szóval, nem hogy tetszett, de egyenesen hálás is vagyok ezért neked. Tehetséges vagy, ez egyértelmű! Csak gratulálni, ha tudok!

Személyes megjegyzés: Nincs mit hozzáfűznöm, a fent említettekkel le van tudva az egész. Nem láttam helyesírási hibát, a fogalmazásod részletező és változatos. Különösen tetszett, hogy más-más színekkel emelted ki a párbeszédeket, így sokkal átláthatóbbnak hatottak számomra.

Sok sikert kíván az elkövetkezendőkben:

Vacak