 |
| Elrabolva |
Részlet
„Sietősen szedem a lábam a diszkó helyszínéről, ahol pár percel
ezelőtt még békésen táncikáltam. Nekem ez túl sok, én erre még nagyon nem állok
készen, s valószínűleg soha nem is fogok; főleg nem egy idegennel.
Egy kósza könnycsepp gurul végig arcomon, amit azonnal letörlök.
Nem sírok, nem sírok, nem sírok!
Befordulok a sarkon, a sötét utcát csak pár pislákoló lámpa
világítja meg, félhomály uralkodik.
Libabőrös leszek, ezért megdörzsölöm a felkarom.”
A történetről
Mikor megláttam a
fejlécet, bevallom, volt egy kis szemforgatás. Azt gondoltam: "Na, már
megint... na mindegy, a kötelesség, az kötelesség.". Aha, aztán elkezdtem
olvasni. Kikerekedett szemekkel olvastam a sorokat, és nem túlzok, ez volt az
első reakcióm: "Ez meg mi az anyám?!". Egyszerűen imádtam, és
csalódottan vettem tudomásul, hogy nem egészen öt perc alatt a végére értem. És
ne haragudj, de aki ilyeneket ír, nos... nem szívesen találkoznék veled egy
sötét sikátorban :D. A cím abszolút fedi a történetet, és aki szereti a horrort
és a vért, megspékelve egy kis valóság-szaggal, annak csak ajánlani tudom. Ide
nem is tudok mit írni. :)
Személyes megjegyzés
Tudom, biztosan
mindenki nagyon unja, hogy mindig ezzel kezdem ezt a rovatot, de hogy éljek egy
szóviccel, ez az én vesszőparipám! :) Igen, a vesszőkre gondolok. Nálad
pontosan a megszokott vesszőhiány ellentéte, a túl sok vessző áll fenn. Elég
sokszor találkoztam vesszővel ott is, ahol nem kellett volna, és ettől kicsit
úgy éreztem, mintha énekelnék. Ami még feltűnt, az a "j" és a
"ly" keverése, erre is nagyon figyelj oda. Ezeken kívül csak néhány
elírást találtam, ami egyáltalán nem feltűnő. A fejléced gyönyörű, abba nem
tudok belekötni, de szerintem (!) használhatnál valami mutatósabb hátteret,
mert ezzel a szimpla szürkével egy kicsit elhanyagoltnak tűnik a blogod.
Sok sikert a
továbbiakhoz:
Yesaya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése